Az ellene kiadott körözőlevél "sudár termetű, fehér bőrű, csinos arcú" legénynek mutatja be Sobrit, aki betyárjaival rajtaütésszerű rablásokat hajtott végre a Dunántúlon.
A legenda szerint fiatal, szinte gyerek korában egy disznólopásba keveredett, ami miatt a szombathelyi börtönbe került két évre. Itt tanult meg írni és olvasni is, de modora, öltözködése is megváltozott.
1835-ben egy társával kirabolták a kolomposi juhászt, ettől kezdve bujkálásra kényszerült, majd a bujkáló szegénylegények betyárvezére lett a Bakonyban és a hozzá közel lévő Vas, Zala, Győr és Veszprém vármegyékben.
Sobri nagy szerelme Répa Rozi volt, aki a Kisapáti malom szolgálólányaként urasága őt fogdosó rokonát szerencsétlenül a fogaskerekek közé lökte, és az meghalt, ezután Sobri még éjszaka átküldte embereit a molnárhoz, írasson igazolólevelet az urasággal Rozi ártatlanságáról.
A betyár alvezére a szintén híres Milfajt Ferkó volt, akivel főként módosabb embereket raboltak ki, így tettek szert nagy hírnévre a szegény nép körében. Milfajttal követte el két leghíresebb rablását is, 1836-ban kirabolta a győri káptalan pénztárát, majd Hunkár ezredest is, aki a magánál a királynál tett panaszt a betyár ellen.
Sobri Jóska fejére 100 arany vérdíjat tűztek ki. Az üldözött Sobri kétfelé osztotta a csapatát: az egyik Milfajt vezetésével a Vértes felé vonult, míg ő a másikkal a Bakonyon át Tolna felé tartott. Alvezérét érte előbb utol a végzet: Milfajt egy elvadult mulatság során saját magát lőtte meg, a sebesült betyárt elfogták, és 1836. december végén a rögtönítélő bíróság felakasztatta.
Sobrit és öt társát 1837. február 17-én kerítették be Somogy és Tolna vármegye határán, Lápafőnél. Itt szabályszerű ütközet alakult ki, a sarokba szorított betyárok bátran védekeztek, még sebesülten sem adták meg magukat. Azonban amikor a betyár rádöbbent, hogy körül van véve, a fegyverét maga ellen fordította, és szíven lőtte magát. Az ezt követő zűrzavarban a még életben lévő társai közül néhánynak sikerült elmenekülni.
Oszd meg, ha érdekesnek találtad a cikket!